„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.”
Wass Albert
Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a Körösi Csoma Sándor program elindult, még nem lehetett tudni, hogy a program milyen hatással lesz a diaszpórában élő magyarokra. A célok meghatározása szerint a külhoni magyar közösségeket egy olyan intézményrendszerré kellett kiépíteni, amely az egyének és közösségek integrációja révén hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez. A Körösi Csoma Program (KCSP) azért jött létre, hogy a diaszpóra magyarságának magyar nyelvtudása fejlődjön, a magyar közösségekben való tevékenységek és a Magyarországgal való kapcsolattartás szorosabbá váljon, azaz a magyar identitás megerősödjön.
Hogy ezek a célok ma mennyire valósultak meg, arról mi, diaszpórában élők első kézből tudunk nyilatkozni. A program közvetlenül minket érint, azokat a honfitársainkat akik a kanadai magyar életük nagy részét önkéntesként, a magyarság külhonban való fenntartására áldozzák. Több ezer ilyen önkéntes van Kanada szerte is és ez a program nagy részben az ő munkájukat segíti.
A 2024-es évben tizenkilenc ösztöndíjast osztottunk szét szervezeteink, városaink között, ahol az ösztöndíjasok kilenc hónapot tartózkodnak, szeptember közepétől június közepéig.
Úgy ahogy szervezeteink, városaink különböznek egymástól, de mégis ugyanazért a célért, vagyis magyarságunk, a magyar kultúra, hagyományaink megtartásáért küzdenek, úgy ösztöndíjasaink is különböző háttérrel, szakmai felkészültséggel élettapasztalattal, tenni akarással, hajlandósággal jönnek Kanadába. Nem könnyű ilyen rövid idő alatt igazi helyismeretet szerezni és itt nem a városon belüli közlekedést értjük, hanem az évtizedes munka áttekintését, az igazi célok meghatározását és a különböző generációk közötti utak felfedezését, a múltat tisztelve a jelenben dolgozni, úgy, hogy a jövő alapjai is le legyenek fektetve. A hagyományok megőrzésének tisztelete mellett egy korszerűbb, lendületesebb közösséget kell kiépíteni, vagy ahol már jól kiépített rendszer működik, oda a fiatalokat, a családokat, kisgyermekeket is bevonni, új ötletekkel és színes érdekes programokkal.
Megpróbálhatjuk felmérni, hogy végül is sikerült e valami maradandó nyomot hagyni minden ösztöndíjasnak a fogadó szervezetre, vagy olyan munkát végezni amit mindenki egyaránt értékelt. Ha egészében nézzük a programot, akkor bátran állíthatjuk, hogy a Körösi Csoma Sándor Program eredeti ötlete és célja, melyet elsőnek a tavaly elhunyt államtitkár, Potápi Árpád határozott meg, évek óta megvalósultnak bizonyul és mérhetetlen segítséget nyújt közösségeinknek, szervezeteinknek, melyért mindenképpen köszönettel tartozunk a magyar kormánynak, a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és maguknak az ösztöndíjasoknak is.
A „Jövő Nemzedék” évében, 2025-ben koncentráljunk iskoláinkra, cserkészcsapatainkra, tánccsoportjainkra. Biztosítsunk gyermekeinknek, fiataljainknak olyan programokat, melyeken keresztül megélhetik magyarságukat, büszkék lehetnek nyelvünkre, hagyományainkra, népszokásainkra, kultúránkra, nemzetünkre.
Azok az ösztöndíjasok, akik küldetésüket nem csak munkának, de hivatásnak is tekintik, azok tudják, hogy a kanadai magyarok tiszteletét, elfogadását úgy nyerhetik el, ha alkalmazkodó képességet, motivációt, lelkesedést és a magyarság fenntartása érdekében önfeláldozást hoznak magukkal.
Ezeket szem előtt tartva, folytatva Potápi államtitkár összmagyarságért végzett önfeláldozó munkáját, válik egy ösztöndíjas kanadai magyar közösségeink örökös tagjává, a diaszpórában élő magyarok egyikévé.
Szenthe Anna
A Magyar Diaszpóra Tanács kanadai regionális elnöke