Egy ilyen visszatekintés során szinte vég nélkül lehetne sorolni az élményeket, számba venni az összes tapasztalatot és nehézséget, na meg persze a megvalósult programokat. De ennél talán érdekesebb egy kis ízelítő egy olyan közösség életéből, mely sok év kihagyás után csatlakozott újra a programhoz és fogadott Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjast.
A nanaimói magyar közösségnél 2014 óta nem teljesített szolgálatot ösztöndíjas. Így sok újdonsággal találkozhattak a közösség tagjai és a másik oldalon állva, magam is, akinek nem volt ismeretlen Nanaimo városa és az ottani Magyar Ház.
Minden kezdet nehéz – szokták mondani. Egy új közösség mellett kijelölt munka eleje többnyire az ismerkedéssel, a közösség dinamikájának felmérésével telik. Csak ezután van lehetőség arra, hogy az előzetes elképzelések alapján, a helyi igényeknek megfelelően kialakulhasson egy rendszer és elindulhasson a megálmodott programsorozat.
Az én elképzelésem az volt, hogy a közösség tagjait, érdeklődési körüknek megfelelően, kis csoportonként és mint egységes közösség is meg tudjam szólítani. Ennek jegyében vette kezdetét a hagyományos programok, állami és egyházi ünnepeink, megemlékezéseink mellett új típusú programok szervezése. Ilyen volt a novemberben induló havi rendszerességgel tartott filmklub vagy éppen a szintén havi rendszerességgel megálmodott irodalmi délutánok szervezése. Kerek évfordulók tekintetében igencsak szerencsésnek mondható a 2022/23 programév. Gondoljunk csak Petőfi születésének 200 évfordulójára, a Himnusz keletkezésének 200. évfordulójára, Csokonai Vitéz Mihály születésének 250. évfordulójára. Ezen évfordulók mindegyikhez kapcsolódva szerveztem közösségi programot, mégpedig irodalmi délután formájában. Ezek mellett 2023-ban volt a Doni katasztrófa 80. évfordulója és Hunyadi Mátyás születésének 580. évfordulója. Ezekhez az évfordulókhoz kapcsolódva ismeretterjesztő előadást és emlékdélutánt tartottam.
Az ösztöndíjas munkavégzés részeként, azt is nagyon fontosnak gondolom, hogy az ember csatlakozzon a már hagyományosnak tekinthető programokhoz. Én a több évtizedes múltra visszatekintő, péntekenként működő biliárdklub életébe csöppentem bele. Pár hónapnyi közös játék és gyakorlás megette a hatását. Májusban szerveztem egy házi biliárdbajnokságot is.
Emellett persze fontos azon programok szervezése, melyek természetüknél fogva összekötik a közösség minden egyes tagját. Ilyen az 1956-os forradalom, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, karácsony, húsvét és további hagyományos megemlékezéseink és ünnepeik. Ezek szervezéséből szintén igyekeztem kivenni a részemet (a közösség aktív tagjaival együttműködve vagy akár önálló munkavégzés keretében). A hagyományos éves programnaptárt igyekeztem további színesíteni saját ötletekkel is. Ilyen volt az idei rendhagyó farsang és a már említett történelmi és ismeretterjesztő előadások, emlékdélutánok. Ezeknek köszönhetően minden hónapra, egyenletesen elosztva jutottak színes programok.
Számomra fontos szervezési elv volt, hogy a különböző programokba aktív résztvevőként bevonjam a hallgatóságot, illetve olyan rendszert alkossak, mely elősegíti az önszerveződést és lehetőséget teremt arra, hogy a közösség tagjait aktivizálja. Erre volt kiváló példa az irodalmi délután, melyekre önkéntes alapon minden alkalommal készültek kiselőadással és kedv szerint mindenki megoszthatta a többiekkel kedvenc versét, idézetét.
Egy ilyen kis közösség életében nagyon fontos szerep hárul a hétvégi iskolára. Az első szárnypróbálgatások sok tapasztalattal szolgáltak. A csoportbontásnak és az általam indított péntek esti írás-olvasás óráknak köszönhetően látszik, hogy mik a közösség igényei és milyen módszerrel lehet eredményes oktatást biztosítani a gyermekeknek. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, ha figyelembe vesszük az eltérő korú, származásukat tekintve különböző hátterű és nyelvtudású gyerekeket.
Úgy gondolom, hogy a sok próbálkozás árán, a felmerülő nehézségek ellenére is érdemes ezt a munkát végezni és kitartással folytatni. Ahogy már elhangzott: minden kezdet nehéz! De szemmel látható, hogy Nanaimóban elindult egy folyamat. Reméljük lesz folytatása
Gáspár Roland
KCSP ösztöndíjas