Nehéz éveket tudhat mindenki maga mögött a világjárvány miatt, ez alól nem kivétel a 21. sz. Apor Vilmos cserkészcsapat sem. Azonban a hosszas bezártság után tavaly októberben újra fellendült a magyar cserkész élet Vancouverben.
Jó pár lelkes kiscserkésszel és cserkésszel kezdtük meg az évet, akik már várták, hogy izgalmas kalandokban legyen részük.
Az első pár gyűlés során régi és új játékokkal, népdalokkal ismerkedhettek a gyerekek, hogy felidézhessék az emlékeiket, illetve egy kis tanulást is belecsempésztünk a cserkészfoglalkozásokba.
A tél folyamán, a karácsonyi készülődés miatt kevés alkalmunk volt találkozni, azonban sikerült elmennünk egy jó hangulatú közös korcsolyázásra, ahol több család is csatlakozott hozzánk. Kicsik és nagyok együtt csúszkáltak, ki-ki a maga tempójában.
Ezután az új évet téli sporttal szerettük volna kezdeni, de sajnos, vagy éppen szerencsénkre éppen egy napos délután köszöntött ránk, ami megolvasztva a havat, arra késztetett, hogy megváltoztassuk korábbi terveinket. Így hát felkerekedtünk és egy kisebb családia kirándulást tettünk a Burnaby Lake körül. A gyerekek a szép időben kacsát etettek és közösen felmentünk egy kilátóba, ahonnan megnéztük a várost és a hegyeket.
Pár héttel később került sor a korábban elmaradt hegyi túrára, mely során hótalpat csatolva a lábunkra, jártuk be a Cypress Mountain ösvényeit. Útközben ellátogattunk egy faházba is, ahol forrócsokival melegítettük fel kissé átfagyott tagjainkat. Végül a hazafelé vezető ösvényen pedig még a karácsonyról megmaradt fényfüzérek között sétáltunk vissza, ami kellemes hangulatot teremtett túránk lezárásához.
A kalandosabb programok után, a cserkészet fontos alapját, a magyarságtudatot előtérbe helyezve kezdtünk készülődni a március 15-ei megemlékezésre. A gyerekek forradalmi verseket tanultak, illetve közös éneklésre buzdították a vendégeket a Gábor Áron rézágyúja, a Kossuth Lajos azt üzente és a Kossuth Lajos táborában című dalokkal. Az előadást benti, hamis tábortűz formájában valósítottuk meg, így elmaradhatatlan része volt a “János bácsi, adjon egy szál gyufát” című kántálás, hogy felélesszük a színlelt lángokat. Végül pedig az utolsó dalt, állva, egymás kezét fogva énekeltük el.
Barna Laura