Télbúcsúztató Táncház Kossuth-módra

Alighogy Wiarton Willie, Ontario saját mormotája kimerészkedett odújából – ezzel megjósolva a tavasz közeledtét – a Waterloo-Wellington régióban élő magyar közösség is úgy döntött, ideje felcsatolni a táncos cipellőket és elűzni a telet. És mi is lehetett volna jobb alkalom erre, mint egy farsangi mulatsággal egybekötött, télbúcsúztató táncház?

5

Táncoktatással, kiszézéssel és jelmezversennyel várták február 4-én este a mulatni vágyókat a cambridge-i Kossuth Hall munkatársai. A táncoktatásról és a finom, farsangi ízekről az immár több mint ötven éves múltra visszatekintő Kossuth Tánccsoport tagjai és támogatói gondoskodtak. A szervezőknek hála, először a kigyermekek sajátíthatták el a mezőségi és kalotaszegi táncok alaplépéseit, majd a táncoló Micimackókat, hercegnőket és Ludas Matyikat néhány óra elteltével a felnőtt táncosok váltották fel. A talpalávalót a Gyanta és Fekete föld együttesek szolgáltatták, akik éjfél után közös nótázásra invitálták a megfáradt táncosokat.

A rendezvény fénypontja természetesen a kiszebábu elégetése volt. Magyar népszokás szerint a kisze egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, mely a telet, a hideget, a rontást, a betegséget, a félelmet, tehát úgy általában a rossz dolgokat jelképezi. Egy ilyen szalmamenyecske került elégetésre szombaton a Kossuth Ház udvarán is, ahol zeneszótól kísérve mintegy 80 ember ünnepelte együtt a bábu „máglyahalálát” a fagyos, kanadai éjszakában.

Remélem, hogy a kiszézéssel valóban sikerült előcsalogatnunk a tavaszt és véget vetnünk a hónapok óta tomboló kanadai télnek. Ezúton kívánok minden olvasónknak jó egészséget és sok szerencsét az elkövetkezendő hónapokra Kossuth Ház munkatársai, táncosai és önkéntesei nevében is!

Szerző: Fodor Kinga