Rendhagyó irodalomóra Montreálban

Vajon milyen lehet egy rendhagyó irodalomóra? Hogyan lehet megragadni a forradalom lényegét úgy, hogy nem Magyarországon született, tízéves gyerekek is megértsék, átérezzék?  1956 témája a mai napig is ellentmondásos megítélés alá esik. Másként gondol rá az idősebb generáció ,aki átélte és részt vett a forradalomban, mást jelent a fiatalabbaknak, akiknek évtizedekig beszélniük sem szabadott róla , csak otthon és suttogva, és megint mást a még fiatalabbaknak, akik csak a kötelező iskolai megemlékezéseken találkoznak vele.

dorkaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Meg lehet magyarázni a gyerekeknek a kommunizmusban rekedt ’50-es évek Magyarországának fojtogató lelkületét ? Vajon el lehet érni, hogy bele tudják élni magukat, milyen is volt az akkori valóság, ami ellen az akkori fiatalok tiltakoztak , hogy ne csak száraz történelemórai jegyzetanyag és egy távoli, érthetetlen kuszaság legyen számukra az ’56-os eseménysorozat?

Erre az embert próbáló feladatra vállalkozott Tóth Péter Lóránt, aki magát csak versvándorként definiálja, és akit kanadai turnéja során Montreálban is köszönthettünk. A civilben eredetileg történelem szakos tanár, aki missziójának tekinti, hogy a szórvány és a diaszpóra fiataljaival megismertesse, megszerettesse a verseket, hozzánk Forr-A-Dalom című, az ’56os forradalmat újfajta köntösben bemutató műsorával érkezett.

A montreáli református templom közösségi termében összegyűlt közönség igazán vegyes képet mutatott, mindhárom fent említett generáció képviseltette magát – az eltiport forradalom megélői, a következményekről hallgatni kényszerülők, és a már Kanadában született gyerekek is, akiknek az egész téma távoli és homályos.

Egy valódi versvándort azonban nem lehet zavarba hozni sem a egyes összetételű közönséggel, sem a tengerentúli utazással járó időeltolódás kellemetlenségeivel. Tóth Péter Lóránt, hogy kézzelfogható közelségbe hozza a gyerekekhez a kommunizmus erőszakos kisajátításait, már az előadás legelején elkobozta a közönség értéktárgyait, általános felhördülés közepette.

2dorkaaaaaaaaaaaaaaaa

Majd roppant érzékletesen és egyszerű példákkal szemléltetve bemutatta, hogyan telepedett rá a rendszer az átlagember életére, milyen fokú félelem, gyanakvás és bizalmatlanság mételyezte meg a mindennapokat. Versrészleteken keresztül fejezte ki mindazt a kétségbeesést, frusztrációt amely az emberekben felgyülemlett – egy olyan világban, ahol kevés kiváltságosé volt minden, nem voltak jogok,  és ahol az emberek nem csak a besúgóktól, de önmaguktól is féltek – hiszen tudták, bárkit meg lehet úgy kínozni, hogy akármilyen papírt aláírjon.  Olyannyira valószerűen jelenítette meg ezt a rosszemlékű időszakot, hogy valóban megkönnyebbülést hozott a forradalom kitörésének híre, és legszívesebben már mi, a közönség tagjai is indultunk volna a Bem térre tüntetni. Külön hangsúlyozta a 18 éven aluli fiatalok szerepét a harcokban, a legapróbb részletekig bemutatva azt – például hogy milyen vicceket adtak szájról-szájra a Sztálin szobor ledöntését követően-  így a gyerekekhez is karnyújtásnyi közelségbe tudta hozni a dicsőséges két hét eseményeit. A műsort gazdag képi anyag  és korabeli filmrészletek tették színesebbé.

A komor folytatást, a forradalom leverését és megtorlásokat is részletekbe menően  lefestve az előadás mégis pozitív üzenettel zárult: becsüljük meg a szabadságunkat, s hogy a sok fiatalon kioltott élet ne legyen hiábavaló,  tegyünk meg minden tőlünk telhetőt rejtett tehetségeink kibontakoztatására ezáltal tegyük szebb hellyé a világot. Hiszen az élet győzedelmeskedik a halál felett.

Takácsy Dorka Kornélia