Nagyon örülök annak, hogy Magyarországon születtem, az otthoni kulturális légkörben, és ezért tudom csinálni azt, amit itt, Kanadában folytatok

Ha eddig a kanadai magyar képzőművészetet mindenekfölött de Pédery Hunt Dóra és Marosán Gyula neve fémjelezte, most azt is elmondhatjuk, hogy Keszei Attila is örökre letette névjegyét a legnagyobbak közé. Az 1850-ben épült, a közelmúlban elszenvedett tűzpusztítás után restaurált torontói St. James Katedrális a maga európai hangulatiságával európai művész, Keszei Attila Keresztútjával gazdagodott. Az Emmy-díjra jelölt filmes jóbarátja, Lajtai Gábor kisfilmjével imádságra kényszerít ez a fával égetett agyagba örökített raku- sorozattal.

Nagyon sok keresztutat láttam, a legváltozatosabb grafikai vagy festői kivitelezésben, szoborban, de kerámiában nem tudtam elképzelni azt a drámai erőt, amit ez az alkotás sugároz. Döbbenetes hatást kiváltó, és ami a legmegkapóbb, hogy az “Ember”, a megfeszítésre ítélt, úgy járja végig az útját a Golgotáig, hogy bár megtörik az ereje, a méltóságát nem adja fel – és ez kiárad Attila raku tábláiból, a krisztusi sors feldolgozásából.

keszei-attila-portre

Az alkotó ugyanis rakunak nevezi a műfaját, amelyben alkotott. A „raku ősi hagyományainak megfelelően – korongozás nélkül, kézzel formázza, a japán vabi-sabi szépségeszmény alapján, melynek jellemzője a tökéletes arány, forma és ritmus szellemisége.  A máz égetésekor segítőtársai a Föld, a Tűz és a technika lényegéből fakadó megismételhetetlenség.  A még izzó kerámiát a földdel takargatva hirtelen lehűti, így naturális, lecsendesült színei a természet alkotóerejétől módosulva megőrzik azt a pillanatot, amelyben születtek.

A tárgyak megalkotásakor arra törekszik, hogy harmóniába hozza az ősit, a tradicionálist a modernnel, mint ahogyan a raku teszi ezt a természetessel és az ember által megformálttal.

A raku tárgyak teremtette hangulatnak köszönhetően – melyet a japán szépségeszmény, a szemlélődés, a mindennapi élethez való figyelmes viszonyulás, a nyugalom jellemez – olyan alkotótér teremtődött,” olvashatjuk a műfaji meghatározást a http://www.rakumuveszet.hu/ honlapon M. Szabó Anikó megfogalmazásában.

keszei-a-moses

Nagyon erős alkatra valló művészet a Keszei Attiláé. Amikor műtermében meglátogattuk Ilosvay Gusztáv szobrászművésszel, és feleségével, akik a Sidney-i (Ausztrália) rádió szerkesztői, Attila folytatta megkezdett munkáját és engedte, hogy hassanak ránk a plafont is áttörni akaró alkotásai: egy kétkedésekkel, ellentmondásos világ kicsapódásaival, amelyek közös jellemzője az élet lényegének, a mélységnek, a láthatón túli értelmének megragadása. Bármiről beszél, a lényegre, a fontosra tér vissza – ez az ő művészi álma. Ez pedig fában, agyagban, rézben vagy akár festményeken lényegül örökkévalóvá.

A csodaszarvas történetét megformáló munkáján, a mondabeli Hunor és Magor nyomán elindulva is a mindenkori szabadság értelmét akarja tetten érni. Ahogy maga vallja, „minden emberi kifejezési forma közül a művészet az a lehetőség, amely kifejezi egy adott társadalomban az emberiség életének a minőségét. Mint alkotóművész azzal foglalkozom, amit a legfontosabbnak tartok a mai világ életében… Szerintem a művészi elhivatottságnak tükröznie kell azokat a lelki-érzelmi-értelmi hatásokat, amelyeket akár irodalomban, festményein, szobraiban, zenében vagy bármilyen formában kifejez. Az ilyen művészi kifejezés csak akkor kap értelmet és lesz üzenethordozóvá, ha találkozik a nézők érdeklődésével.”

A bibliai Mózest tartja példaképének, hiszen ő volt az, aki kőbe véste azokat a törvényeket, amelyek a kereszténység alapját képezik. Kétszer is megalkotta Mózes alakját, másodszor kisebb méretbe álmodva bele a Törvény nagy megfogalmazóját.

keszei-attila-kanadai-akaratero

Attilát megkérdeztem, mi ösztönözte arra, hogy mint mérnök a képzőművészet felé forduljon, sőt – amint tudjuk – nemcsak alkot, hanem tanít is szobrászatot?

A.: Soha senki nem biztatott erre, mi több, azonkívül, hogy egyszer egy tanárom megkérdezte, hogy valóban én rajzoltam-e – egy aktról volt szó -, nem foglalkozott velem senki. Tulajdonképpen akkor kezdtem érdeklődni a művészetek iránt, amikor az egyetemre kerültem – először a gépészmérnöki karra vettek fel, később azonban átmentem az építészeti karra. Nos, fakultatív órára kezdtem járni egy kollégámmal, kerámiára, szobrászatra. Nem is akartak befogadni minket, de kitartottunk, és mert nem volt kötelező tantárgy, a legtöbben aztán ki is maradtak.

Ilosvay Gusztáv: Keszei Attila műterem-műhelyébe lépve hatalmas kerámiaalkotásokat látunk, de nemcsak agyag, hanem fából, vasból készült műveket is. Tulajdonképpen az anyaghoz való viszonyulásod abból adódott, Attila, mert mérnök az alapképzettséged vagy pedig abból, hogy az anyagban meglátod az éppen adódó lehetőséget?

A.: Két dolog van.  1. Ha az ember bronzot akar csinálni, sokba kerül. És nagyon nehéz eladni is, viszont a kerámia olcsóbb, könnyebben el is kel. 2. A másik az, hogy milyen matéria van előttem. Ha fa, akkor beleképzelem, hogy mi az, ami abból kijöhet, és ugyanez a helyzet a bronzlemezzel is. Tehát változik a gondolatvilág, amikor egy anyagot a kezedbe veszel.

Ilosvay: Azok alapján, amit itt most látunk, elmondhatjuk, hogy a témaválasztás rendkívül széles skálán mozog, ugyanakkor minden munkádban meghatározó az emberi test és az emberi gondolat. Ez magától értetődő vagy van ennek valami konkrét magyarázata?

A.: Ez talán onnan jön, ahonnan elindultam: Magyarországról. Ott a kultúra komoly dolog volt, már elemi iskolában tanították. Itt, Kanadában viszont – látom a fiaimnál -, hogy az iskolában nincsen semmi művészeti képzés. Másrészt sokan megállapítják, hogy vallásos alkotó vagyok. Én az embert keresem a vallásban, függetlenül attól, hogy milyen az a vallás, a valláson belül benne vannak az emberi nagyságok és kicsinységek, ezeket próbálom megmutatni. Van absztrakt munkám is, hiszen amit absztraktban kell kifejezni, azt úgy is kell előállítani.

Forrás: Kalejdoszkóp – Kaleidoscope, 2016)