Amint megszólalt a tárogató és betöltötte az egész termet „Rákóczi siralma”, kevés magyar szem maradt szárazon

Aki távol él a szülőhazájától, tudja, mi a honvágy. Nem számít, milyen régen hagyta el az anyaországot, az sem, ha sokkal jobb körülmények között él, időnként ellenállhatatlan erővel tör fel benne a hazája iránti sóvárgás. Különösen, amikor valamilyen esemény előcsalogatja a régi emlékeket.

her2

Ez történt április 30-án a vancouveri, anglikán Szent Fülöp templomban azokra a menekültekre emlékezve, akiket az 56-os magyar forradalom után fogadott be Kanadada 60 évvel ezelőtt. A rendezvénynek az is aktualitást adott, hogy a templom gyűjtést rendezett egy szíriai menekültcsalád, az özvegy és 8 tagú hozzátartozói Kanadába telepítésére. Bár sok mindenben különbözik az 1956/57-es magyar és a mostani, szíriai menekültügy, számunkra felemelő érzés volt, hogy a magyar zenei örökség bemutatásával rótta le tiszteletét a város a menekültsorsok előtt.

Amint megszólalt a tárogató és betöltötte az egész termet „Rákóczi siralma”, kevés magyar szem maradt szárazon. Jason Hall még többször megmutatta tehetségét a hangszeren, de ez az ismerős dallam annyira valószerűtlennek  tűnt ebben a nyugat-vancouveri templomban, hogy azonnal elvarázsolt bennünket.  A szóló a tárogató méltóságával szinte belehasított a szívünkbe, felidézve egycsapásra történelmi és személyes emlékeinket az édes hazáról.

Büszkeségre is volt okunk, amikor neves kanadai fellépők között 2. számként Éles Gergő Péter, a mi KCSP ösztöndíjasunk egy pásztorfurulyán magyarszovátai folklór dalokat szólaltatott meg, profi előadásban. Hihetetlen, hogy egy hatlyukú, egyszerű furulyából mennyiféle hangot lehet elővarázsolni hozzáértő kezeknek!

her

A valószerűtlenségek folytatódtak azzal a 10 magyar dallal, amit Kalló Eriktől hallhattunk magyar nyelven. Tisztán, fényesen zengő tenorja egyre messzebb repített bennünket az Óceán partjától, egyre közelebb a Tiszához, Dunához. Együtt „mulattunk”, sírtunk a dalokkal, amíg csak szóltak.

Megcsodálhattunk még egy érdekes premiert Jason Halltól tárogatóval, elektronikus hangokkal és beszédhangokkal, amely számomra a menekülés hangulatát reprezentálta. Gyönyörködhettünk Liszt Ferenc „Obermann völgyében”, Corey Hamm előadásában. Igazi kuriózum volt a záró ének, Kodály Zoltán: Esti dal című kompozíciója magyar nyelven a kanadai Abendmusik Women kórustól.

Fantasztikus élmény volt, köszönjük Vancouver! Jó volt Kanadában magyarnak lenni!

Szerző: Dr. Mészáros Margit