Missziói nap a vancouveri Első Magyar Református Egyházban

Talán ez a legjobb kifejezés arra a mozgalmas napra, ami április 9-én volt a vancouveri Első Magyar Református Egyházban, ahol immár 17. éve pásztorol Nt. Szigeti Miklós. Sok szorgos kéz és önfeláldozó szolgáló munkáját dícséri a virágvasárnappal egybekötött missziói ebéd, bábelőadás és délutáni elmélkedés sikere. Amikor reggel fél kilenckor beértem – mert a magyar iskola sem maradt el – már rotyogott a víz a konyhában és készült Zathureczky Péter és Csilla krémese a gyülekezeti teremben.  Horváth Enikő szakértelemmel sürgött forgott a tűz körül, lelkes segítői  –Herczeg Panni, Szőke Melinda – társaságában.

Pörögtek az események egymás után. A  gyermekek 5 perccel korábban mehettek el a magyar óráról, hogy szép, rendezett sorban bevonulhassanak a templomba. Már sokszor láttam ezt a jelenetet, de mindannyiszor megindul a szívem ahogy lépkednek a csemeték, kicsik és nagyobbacskák, hogy elhelyezzék virágjaikat a templomi asztal előtt.

Az Istentisztelet részben a virágvasárnap jelentőségéről, részben a délutáni megbocsátás témánk előkészítéséről szólt. Tudva, hogy mennyi mindent szeretnénk belepréselni az egyetlen napba, amikor a különböző távolságokról érkezőket együtt lehet tartani, egy picivel rövidebb volt az igehirdetés, így nem sokkal déli 12 óra után elkezdhettük a missziói ebéd kiosztását. Ebben ügyesen segédkeztek a gyermekek szülei, felsorolni sem tudom, ki mindenki térült-fordult meg hirtelen a konyhában. Számunkra szokatlan volt a nagy nyüzsgés a konyhaasztal körül, de a fiatalok pillanatok alatt kihordták a tányérokat, így ezzel időt nyertünk. Köszönjük! A könnyű, ám annál finomabb ebéd ízlett mindenkinek. Köszönet érte az elkészítőinek! Közben még krémest is sikerült eladni, hála Zathureczky Csillának és Németh Eszternek.

VIrágvasárnap. Missziói ebéd

A testi táplálék mellé mindenki húzhatott lelki táplálékképpen egy igét is. Sokan elfogadták, kívánom, hogy épüljön be az életükbe. Hívő életem kezdetén nekem rengeteget jelentettek ezek az igés kártyák, amiket a különböző gyülekezeti alkalmakon osztogattak. Nem egy közülük életem vezérfonalává és ma már ki merem jelenteni, mindennapi gyakorlatává vált. Az IGE önmagában hat, csak engedni kell, hogy szétáradjon az ereje. Olyan csodálatos lenne, ha ezt minél többen megtapasztalnák!

Délután 1 órakor kezdődött a nagy várakozásnak örvendő keresztyén bábelőadás, amiből végre megtudhattuk, hogyan került az a tapsifüles a képeslapra és még sok érdekes dolgot is hallottunk a csibéről, a bárányról és Jézus Krisztusról, a világ megváltójáról. Missziói feladat  és bátorság volt felvállalni egy ilyen témájú előadást a vegyes összetételű vendégseregnek, de úgy érzem, Isten megáldotta igyekezetünket. Debütált a Diaszpóra Tanács Kanadai Társelnöke, Ábrahám Tibor közreműködésével vásárolt bábparaván is. A bábosoknak olyan jól sikerült a mese szereplőivé átalakulniuk, hogy jó néhány percbe tellett, mire rájöttem, ki minek a hangja. Hozzáértő odaadással bábozott nekünk Szigeti Márta és Dolph Andrea, Éles Gergő Péter, KCSP ösztöndíjastól pedig most sem kaptunk kevesebbet, mint a tökéletest. Remek megoldás volt bevonni a gyermekeket is az előadásba. A végére még egy közös dicsőítő énekre is futotta a közönséggel. „Jézus szeret engem, ő él a szívemben, ő az én Uram” – énekeltük együtt, és hiszem, hogy sokan élő reménységgel.

Virágvasárnap. Bábelőadás

A bábelőadás után a gyermekek tojásfestésre vonultak Éles Gergő Péterrel, aki pedig szeretett volna bekapcsolódni a délutáni elmélkedésbe, lent maradt a felnőttekkel. Évekkel ezelőtt helyezte Isten a szívemre ezt a szolgálatot, és hálás vagyok, hogy már a 9. alkalommal vezethettem a különböző témájú beszélgetéseket. A mostani témánk a megbocsátás útjáról szólt.

Azért esett a választásom erre a témára, mert azt tapasztalom az életem során, hogy ezzel a kérdéssel minden ember,  még a keresztyének is hadilábon állnak és sok a téveszme. Először azt tisztáztuk,  hogy mit jelent a megbocsátás isteni útja és hogyan lehet Isten megbocsátását elfogadni. Majd rátértünk a megbocsátás emberi útjára, rácsodálkozva saját magunk tévedéseire és küzdelmes győzelmeire. Miért olyan nehéz megbocsátani, mitől félünk? Meg lehet-e, meg kell-e akkor is bocsátani, ha nem kérik? Tulajdonképpen mi a megbocsátás és mi nem az? Hogyan kell megbocsátani? Nehéz kérdések ezek, amelyekkel mindenki szembesül az életben. Az örömhír az, hogy mégis elsajátítható a megbocsátás, és ezt a lehetőséget ma is adja minden embernek a Teremtő Isten, de csak az tudja igazán megtapasztalni, aki elfogadja az ő ajándékát: a feltámadott Jézus Krisztust. Mai, összezavarodott világunkban felbecsülhetetlen érték ez!

Virágvasárnap. Délutáni elmélkedés

Nagyon jó, interaktív beszélgetés alakult ki, örültem, hogy szinte mindenki megszólalt. Tartalmas, áldott együttlét volt ez a délutáni elmélkedés is. Külön örömünkre szolgált, hogy láttunk új arcokat, reméljük, kedvet kapnak legközelebb is, hiszen ezekből a témákból mindenki tanulhat, a hívő éppúgy mint a nem hívő, kereső, úton lévő ember.

Bővebben itt olvasható a nap eseményeiről, és itt tekinthetőek meg a videók is:

https://emrepresbiterium.wordpress.com/2017/04/12/misszioi-nap-a-templomunkban-viragvasarnap-misszioi-ebed-keresztyen-babeloadas-delutani-elmelkedes-a-megbocsatasrol/

Dr. Mészáros Margit