Március 15. a torontói Magyar Házban

Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk a Kanadai Magyar Kultúrközpont torontói Magyar Házában. Rezesbanda fújta a toborzót az impozáns Árpád teremben, ami faltól-falig megtelt az ünneplőbe öltözött kokárdás közönséggel.  A megjelentek nagy száma láthatóan meglepte, de egyben örömmel töltötte el a szervezőket, Papp Csillát és a Magyar Ház vezetőségét. Ez tükröződött a konferanszié szerepét magára vállaló főtitkár, Kis Csilla bevezetőjéből, de Boda-Lázár Judith elnök asszony és Dr. Fecső András alelnök arcáról is, amikor az ünnepélyt megnyitották.

„A történelem megismétli önmagát! – emlékeztetett mindenkit Fecső doktor – most megint ki kell állnunk a magyarságunkért mindenütt a világon, mint tettük ezt már annyiszor  az elmúlt századokban.” Ezt a gondolatot fűzte tovább Szenthe Anna, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke.

„Sorsforduló előtt állunk – mondta – a jelenlegi magyar kormány és az Alkotmány az összmagyarságban gondolkodik, de áprilisban Magyarországon választások lesznek.  Döntő kimenetelű választások.”

Dr. Szabó Stefánia főkonzul beszédében az 1848-49-es hősökre emlékezett, illetve kifejtette, hogy meg kell érteni az „idők szavát” és – csak úgy, mint 170 éve – ma sem mindegy, milyen választ adunk a kihívásokra. Egyben a közelgő magyarországi országgyűlési választások kapcsán felhívta a figyelmet, hogy minden magyar állampolgárnak van szavazati joga.  Ezután Dr. Sándor Tamás, a Nemzeti Összetartozás Bizottság titkára Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét tolmácsolta. Ezután szintén egy Magyarországról érkezett vendég, Dr. Szabolcs Attila, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke tartotta az ünnepi beszédet. Történelmi visszatekintésében  arra kereste a választ : honnan van az az akaraterő, hogy a magyarság időről-időre lerázza láncait?  1848-kapcsán, de egyben a közelgő választások tétjére célozva beszédét ezzel zárta: „Legyünk szabadok és maradjunk a magunk urai!” Ezek után egy értékes ember számára átnyújtott értékes kitüntetés adományozásának lehettünk tanúi: Több évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként Nt. Vass Zoltán, a Torontói Első Magyar Református Egyház lelkipásztora a Magyar Érdemrend Lovagi Keresztjét vehette át. Az ünnepi műsor folytatásaként Teleki Gergő zongoraművész Bartók, Chopin és Liszt műveket adott elő.  A Szent Erzsébet Magyar Iskola csemetéinek kórusa is énekelt nekünk, akiket Lázár  Krisztina  tanított  be. A Baptista Felekezet Férfikórusa ezúttal ¾-es ütemben mutatta be tudását Csővári Pál vezényletével. S hogy ”a sok bába között el ne vesszen a gyerek” március 15. mondanivalóját Papp Csilla KCSP ösztöndíjas elevenítette fel a Nemzeti Dal elszavalásával.  Az Arany János  Magyar Iskolát  két apró huszár képviselte  (Székely- Flynn László és testvére, Mihály), akik szavaltak és énekeltek, de a helyzet komolyságára való tekintettel kardjukkal párszor a levegőbe suhintottak.

A Kodály Néptánc Együttes a szabadságharchoz kapcsolódó táncos jelenettel szerepelt, melyet Melich Krisztina koreografált és segített színpadra vinni. Mielőtt pedig Teleki művész úr újból a zongorához ült, egy csöppnyi szőke kislány, Buda-Gödri Olívia Donászi Magda: Március 15. című versét szavalta el.  A magas színvonalú ünnepi megemlékezést, amely nem jöhetett volna létre a Kanadai Magyar Kulturális Tanács és elnökhelyettese, Balla Sándor nélkül, Teleki Gergő Liszt 2. Magyar Rapszódiájával zárta.

Szerző: Németh. J.