Káprázatos helyszínen ünnepeltük meg a vancouveri magyar képzőművészeket

“Két és félévi szervezés, egyeztetés eredményeképpen ünnepelhettük március 8-án az itt élő magyar képzőművészeket” – kezdte Hernádi Kriszta a kiállítás kurátora és egyben szervezője. “Sajnálatos módon kis mintát tudtam csak meríteni a sok nagyon tehetséges művészből, amiből aztán lett is sértődés. Négyen, Sarlós Gabriella, szobrász és kőfaragó művész, Gabriel von Ursus festő és író, Gasztonyi Gábor fotóművész és én magam, Hernádi Kriszta festő és író alkottuk a kis csapatot, akiknek művei felvillantásával emlékeztünk meg az itt élő magyar művészekről. Nagykövetünk, Dr. Ódor Bálint és Tiszteletbeli Kunzulunk, Andre Molnar a kezdet kezdetétől támogatták az eseményt.

Összekapaszkodás

„A művészet olyan együttműködés Isten és a művész között, amely során minél kevesebbet tesz a művész annál jobb.“ Andre Gide

Eredetileg úgy volt, hogy egyéni kiállításom lesz a Waterfall Gallery-ben a Granville Island bejáraratánál. Azért választottam ezt a galériát, mert Arthur Erickson, nagy emlékű építészünk csodálatos tervei alapján készült és nem tudok még egy ilyet szép galériát Vancouverben, talán csak a Museum of Anthropology-t, amit szintén Erickson tervezett, dehát ott kiállítani nem sok reményem volt. Le is foglaltam a galériát októberre, ami pont egybesett volna 56 hatvanadik évfordulójával, és addigra már kiderült, hogy ha a Követség támogatását szeretnénk nem lehet szolo kiállításom, nem képviselhetem egyedül a magyar művészeket. Erre nagyon hamar rájöttem és akkor kezdtem el gondolkodni, hogy kiket szeretnék meghívni, mint kurátor. Nagyon elegáns kiállítás lebegett lelki szemeim előtt és ez azt is jelentette, hogy nem tudtam túl sok művészt meghívni, a kevesebb több alapon. Úgy éreztem, hogy mi négyen nagyon jól kiegészítjük egymást Gabriel szines óriás figuratív képeivel az én monokróm, fekete-fehér absztrakt festményeimmel, Gabriella csodaszép szobraival és Gábor elegáns fotóival.

Gabriel

 „Nincs olyan nagy művész, aki úgy látja a dolgokat, ahogy azok a valóságban vannak. Ha ezt tenné megszűnne művésznek lenne.“ Oscar Wilde

És ekkor jött a kellemetlen meglepetés, email alakjában a Waterfall Galériából. Nem lesz kiállítás, a tulajdonos kiadta egy software cégnek a galériát és a kurátor Kirsten három napot kapott arra, hogy kiköltözzön. A tulaj tehet mindenről, hangzott el a vád, és minden panaszt, kifogást, zsörtölődést és kompenzációs követelést neki címezzünk. Elkezdtem tárgyalni a tulaj titkárnőjével, aki megértette, hogy milyen kellemetlen helyzetbe kerültem, több éves szervezés után kútba esett a kiállítás terve majdhogynem utolsó pillanatban. Mit tehettem mást, megkerestem a tulajdonost, aki bűnbánóan azonnal visszahívott és közölte, hogy van egy ajánlata, miért nem tartjuk meg a rég tervezett eseményt az ő házában. Erre én, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan, hogy egy magánházban ugyanolyan lehet ez a kiállítás mint egy nyilvános galériában? Mondtam neki, hogy szó se lehet róla, biztos vagyok benne, hogy nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. Erre csak annyit kért, hogy mielőtt döntök, nézzem meg, hogy mi az amit felajánl. Meg is néztem másnap, csodaszép bálterem egy gyönyörű hatalmas házban, West Vancouverben. Többszörös egyeztetés után beleegyeztem és immáron újabb változáson ment keresztül a tervezett kiállítás: magánházban, exkluzív, csak meghívottak számára rendezett esemény, aminek fő célja a gyűjtők, művészeti szakértők és a négy művész összehozása lett.

Közben elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy a művészek nevei azt sejtetik, hogy Gabriel arkangyal három aspektusa is jelen lesz Gabriella, Gábor és Gabriel személyében, én meg hát Kriszta vagyok… Ezt csak nagyon halkan és mosolyogva mondom, de átfutott az agyamon. Gabriel, mint a jó hír hozója! Úgy döntöttem, hogy valamiért ez így alakult, és hagytam megtörténni. Ezzel a lépéssel szűkült a meghívottak köre és én is csak azokat a barátaimat tudtam meghívni, akik már vettek tőlem és gyűjtőimnek nevezhetem őket. Sajnálom, ha megbántottunk többeket azzal, hogy ez alkalommal nem tudtuk őket meghívni, akár kiállítóként, akár nézőként. Legközelebb mindenképpen nyilvános kiállítás lesz a cél és rögtön Molnár Csilla neve kívánkozik ide. Csilla ötödik éve szervezi, inspirálja az itt élő művészeket arra, hogy vegyenek részt az augusztusban megrendezett csoportkiállításon a Magyar Házban. Idén lesz ötéves a kiállítás és Csillának köszönjük, hogy fáradhatatlanul dolgozik többek között ezen a projekten is.

Kriszta at March 8 show

„Nem akarjuk a természetet másolni, nem akarunk reprodukálni, mi alkotni akarunk, mint ahogy egy fa gyümölcsöt terem, és nem reprodukálni: közvetlenül akarunk teremteni, nem közvetítő útján“ Hans Arp

Sokan segítettek, Kreiner Brigitta, Csutkai Eszter és Gregory Bruce nagyon sokat, akárcsak Andre Molnar, Dr. Ódor Bálint és Deak-Stifner Dorottya és még sokan mások. Mielőtt Oscar-díj átvételi beszédbe csapnék át, hadd köszönjem meg mindenkinek, aki részt vett és segített, hogy ez a nagysikerű kiállítás és fogadás valósággá válhatott.”