Interjú Miska Jánossal a kanadai magyar kulturális életről

Miska János 58 évet élt Kanadában. Bár földrajzilag elszakadt hazájától, ápolta az anyaország értékeit és a kanadai-magyar kulturális élet fő kutatójává, aktív szervezőjévé vált. Írói, hungarológusi, szerkesztői, műfordítói és könyvtárosi munkásságát számos díjjal tüntették ki az óceánon innen és túl.

Az 1956-os forradalom után közel 200.000 ember emigrált Magyarországról, Kanadába közel 37 000 honfitársunk. Mi az Ön személyes története?
1956-ban, december 21-én hagytam el az országot. Nem is gondoltam korábban arra, hogy valaha elhagyom a hazámat. A forradalom alatt engem kiküldtek Nyíregyházára, ahol újságíró-gyakornoki évemet töltöttem. A megyei pártbizottság éppen akkor, november 3-án tartott gyűlést, ahova elmentem. Beszédet is mondtam, ami bizonyára nem tetszett a jelenlévőknek, mert kinyilvánítottam, hogy ezt a pártot teljesen el kell söpörni. Utána érdeklődtek irántam a falumban (Nyírbélteken), de nem találtak, mert előtte való nap elmentem Kanadába.
Oda mentem, mert közeli rokonaim éltek ott, de főleg azért, mert történelmi olvasmányaimból tudtam, hogy a 20. század Kanada százada lesz. Egy évig dolgoztam kint, ami alatt megtanultam az angol nyelvet olyan színvonalon, hogy történelem-filozófia szakon 1961-ben diplomáztam. Tanulmányaim alatt kutatást végeztem a magyarsággal kapcsolatban és szomorúan tapasztaltam, hogy a kanadaiak szinte semmit nem tudtak a magyarságról. A kanadai magyaroknak nagyon szép kultúrájuk volt, könyveket adtak ki, gyönyörű templomokat építettek, viszont zárva tartották ablakaikat a befogadó ország felé. Én úgy határoztam, hogy erről tenni fogok, elvégeztem egy könyvtártudományi szakot és szabadidőmben elkezdtem a magyarsággal foglalkozó dokumentumokat és bibliográfiai adatokat gyűjteni. Ezeket szakszerűen összeállítva, jeles egyetemi kiadók gondozásában eljuttattam a nagyközönség fele, angol nyelven. Csodálatos visszajelzése volt, utána is évtizedeken át folytattam ezt a munkát egészen az ezredfordulóig.

A hatvanas években alapítója volt a Kanadai Magyar Írók Szövetségnek, amelynek örökös tiszteletbeli elnöke is. Honnan jött az inspiráció?

Mikor elvégeztem az egyetemet éveken keresztül novellákat írtam. Az írásoknak nagyszerű visszhangja volt, tulajdonképpen berobbantam a nyugati magyar irodalmi életbe. Az Egy bögre tej című novelláskötetem Münchenben adták ki, amit egy hónapon belül elkapkodtak, úgyhogy újranyomást kellett kérni. Ez egy igazi sikertörténet volt.
Kanadában nagyszerű írók, költők alkotnak, de ebben a hatalmas országban szinte elvesznek. Ezért úgy határoztam, szerkesztek egy antológia sorozatot és ehhez megalapítjuk a Kanadai Magyar Írók Körét, szövetségről még nem is álmodoztam. Összeköttetésben álltam minisztériumokkal, ahol adományokkal és ösztöndíjakkal támogatták a kulturális tevékenységemet. Én voltam a nyugati világban az egyetlen olyan magyar szerkesztő, aki honoráriumot tudott fizetni az íróknak. Kemenes Géfin László például berámáztatta a száz dolláros honoráriumának a csekkét, mert korábban nem kapott fizetséget a fantasztikus írásaiért.
Később Magyarországon létesítettünk egy Miska János kanadai magyar irodalmi gyűjteményt; valamint megalapítottuk a Miska János Alapítványt, amelynek a célja, hogy a nyírbélteki és böszörményi tehetséges, de anyagilag rászoruló diákok továbbtanulását támogassa.
Számos könyve jelent meg az elmúlt években, a legfrissebb a Püski kiadó gondozásában publikált Hungarian Canadians – A selection of writings with fond memories. Mit tudhatunk az új kiadványról?
Idén úgy döntöttem, hogy egy angol nyelvű könyvet teszek az olvasók asztalára. Ennek oka, hogy Kanada idén ünnepli államalapításának 150. évfordulóját, és a magyarság ugyancsak ennyi ideje telepedett le az országban. A helyi magyarságot kutató munkáimat főleg angol nyelven készítettem: tudtára akartam adni az ott élő befogadó országnak, és a nagyobb nemzetiségi csoportoknak a magyarság eredményeit. A könyvben szó van a magyarságról általában, képzőművészetről, zenéről. Nagy figyelmet szenteltem az októberi forradalomnak is. Emellett tanulmányok is részei a könyvnek, amelyből kiemelném az információs forradalomról szólót: az én életemben különösen fontos volt, mivel a hetvenes években a könyvtárszolgálatot gépesítettük. Ebben a folyamatban nagy szerepem volt mint mezőgazdasági könyvtáros: 22 könyv terjedelmű bibliográfiám jelent meg.
Megemlíteném még a kanadai nemzetiségi irodalmak bibliográfiáját, ami az én Kossuth-díjamnak számít. Abban hatezer hivatkozással foglalkozom, több mint hatvan nemzetiségi társaság irodalmával. Vagy tíz éven keresztül bestsellernek számított, a Torontói Egyetemi kiadó gondozásában jelent meg.

Mi lehet a siker záloga?
Mindig pozitív, jószándékú emberekkel voltam körülvéve. Azt tartom, hogy Isten az embert a maga képére teremtette, mert tökéleteset akart alkotni. És ez sikerült is: legyenek háborúk, viszályok – az ember mindig megtalálja a kivezető helyes utat és megoldja a problémákat.
(Az interjú címében álló idézet Bisztray György irodalomtörténésztől származik, 2012-ből.)

Szerző: Csibi Balázs