Az élet alkonyán ez a kitüntetés és kézfogás elfeledteti a múlt összes nehézségét és örömet és megerősítést ad

Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy minden kanadai magyar egyaránt büszke arra a magas szintű állami kitüntetésre, amelyet a múlt héten Grátzer Miklós ünnepélyes keretek között vett át. A Vancouveri Sopron Alumni elnöke a külhoni magyarság körében végzett önzetlen közösségszervező munkája, valamint a magyarországi erdészeti oktatást támogató tevékenysége elismeréseként kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, amelyet Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke adományozott a számára. A kitüntetést dr. Ódor Bálint nagykövet adta át.

Az úgynevezett „soproniak” a kanadai 56-osok máig egyik legtöbbet emlegetett csoportja Kanadában: a Soproni Erdészeti Egyetem hallgatóságának kb. fele, valamint oktatóinak jelentős része érkezett Vancouverben ahol biztosították számukra, hogy saját tanáraik vezetésével magyarul fejezzék be tanulmányaikat. A soproni erdőmérnökök még ma is rendszeresen összejárnak: kapcsolatot tartanak Magyarországgal, az egyetemmel, magyar ösztöndíjasok kanadai tanulmányait támogatják. Grátzer Miklós munkásságával nagyban öregbítette a soproni erdőmérnökök hírnevét.
IV. évfolyamos erdőmérnök hallgatóként 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja volt. Jelenleg is a Vancouveri Sopron Alumni elnöke. Széleskörű szakmai munkája Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területére, valamint a világ egyéb pontjaira is kiterjedt. A New York-i Egyetem professzoraként az Erdészeti és Környezettudományi Karokon végzett kutatómunkát és több ezer hallgatót tanított. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, szakterülete a környezettudományokra, terület- és tájtervezésre, nemzeti parkok tervezésére, tájvédelmi tervezésre és oktatási politikára terjed ki. A Nyugat – Magyarországi Egyetem Díszdoktora, a Forradalom Hőse Köztársasági Érem és számos szakmai társadalmi kitüntetés tulajdonosa.

„Minden alkalommal, amikor egy vancouveri soproni öregdiákot kitüntet a magyar állam, akkor az összes vancouveri soproni diákot kitünteti és elismeri” – kezdte dr. Ódor Bálint nagykövet, akinek beszédjéből csak egy részletet közlünk. „Önök, soproni vancouveri öregdiákok bevonulnak a kanadai magyar történelembe, a soproni erdészek ma a magyar-kanadai kétoldalú kapcsolatoknak is fontos részét képezik. Egy alapot, egy megrengethetetlen alapot, amelyre lehet építeni új kezdeményezéseket a kétoldalú kapcsolatokban. Példaértékű, ahogy Önök hozzájárultak egy fontos területen Kanada fejlődéséhez. Nevet szereztek a magyarságnak, olyant amilyennek mi látjuk magunkat, vagy legalábbis látni szeretnénk. Szorgalmasak, tehetségesek, szabadságot szerető emberek. 1956 összeköti a magyar és a kanadai nemzetet. Sok magyar honfitársunk sorsa összefonódott Kanadával. Kanada befogadta őket a halál, börtön és reménytelenség elől. Grátzer Miklósnál és a vancouveri soproni öregdiákoknál nehéz jobb példát találni arra, hogy elmondjuk, mit adott a magyarság Kanadának.”

Grátzer Miklós az alábbi gondolatokat osztotta meg velem, miután arról faggattam, hogy mit érez a kitüntetése kapcsán.

„Mivel 35 évig nem mehettem haza Magyarországra, sokszor az volt az érzésem, hogy légüres térben és fakuló emlékek között próbálok értelmet keresni és irányt találni önmarcangoló kérdésekre. Miért kell megtartani a magyarságtudatot? Számít-e valamit hogy ápoljuk a Selmeci Szellemet? Tudja-e egyáltalán valaki otthon, hogy itt is vannak magyar szívek? Ez a kitüntetés számomra is és közösségünknek is választ ad a kérdésekre. Egyben elismerés is, ugyanolyan formában, ahogy Alma Materünk visszafogadott bennünket. Az élet alkonyán ez a kitüntetés és kézfogás elfeledteti a múlt összes nehézségét és örömet és megerősítést ad, hogy göröngyös utunk jó irányba futott. „

Szerző: Ábrahám Dolli Csilla