A munka mellett kevesen tudják vállalni a szövegtanulást

A nagy hagyománnyal rendelkező Vancouveri Magyar Színház újabb bemutatójára került sor november 26-án és 27-én a Magyar Házban, mely alkalommal Sütő András: Balkáni gerle című művét vitték színpadra. A siker várható volt, amit a korábban asztalra letett előadások szinte garantáltak, de a próba folyamat egy amatőr társulat életében mindig kemény dió.

A darab egy székely szerelmi történetet mutat be Románia kommunista időszakából. Egy fiatal pár a sors, és a politikai rendőrség üldözése miatt szétválik egymástól. A fiú Brazíliába menekül és évekig nem hallani róla semmi hírt, míg a lány marad, de éppen készülődik az esküvőjére, ami záloga annak, hogy elhagyja az országot és ifjúkori szerelme után eredjen. A bonyodalmak és nyelvi humorral fűszerezett izgalmak ezután szövődnek.

gergo

Flórián Ili rendezésében kezdődtek el a munkálatok már nyár közepétől. Számos segítség mellett Pór Gabriella nevét emelném ki, aki támogatta, és volt olyan szakasza a próbafolyamatnak, amikor helyettesítette is a rendezőnőt.  Egy amatőr társulat esetében már a szereplők kiválasztása is nagy nehézséget okoz, amit egy néző nem lát, és sokszor bele sem gondol. A színészi ambíciókkal rendelkező emberek kedve ellenére, a munka mellett kevesen tudják vállalni a szövegtanulást, próbákat, melyek a bemutató közeledtével egyre sűrűbbé válnak. Akadt, aki el is utasította a megkeresést, volt, aki közben jött rá, hogy nem tudja a munkáját, magánéletét a darabhoz igazítani. A folyamat elején az olvasópróbák, részpróbák ideje volt, amikor kisebb egységeket vettek át a színészek, így az emberhiányt lehetett kezelni. Az idő előrehaladtával nagyjából meg is lettek a szereplők, de az élet mindig átírta a tervezett forgatókönyvet, és a munka, túlóra, forgalom- valami mindig- közbeszólt, ami fokozta az izgalmakat.

ujszinhaz

Elérkezett a főpróba hete, amikor is egyre többször bejöttek a színészek, a díszletépítők, a fény- és hangfelelősök a Magyar Házba, és rááldozták a szabadidejüket a bemutató sikerének érdekében. Aztán jött a várva várt hétvége és szétmentek a függönyök. Pontosabban széthúztam őket, mert egy jelenet erejéig én is (a cikket író ösztöndíjas) szerepeltem a darabban, és emellett ahol tudtam segítettem a nagyszerű csapat munkáját, amihez ezúton is gratulálok! Ezért talán kissé szubjektív és a kulisszák mögé betekintő ez a cikk és kevésbé szól az előadott műről, sokkal inkább a mögötte lévő erőfeszítésről, összefogásról, ami a magyar közösségek előtt egy szép példa. Tessék figyelemmel kísérni!

Szerző: Éles Gergő Péter